2011. szeptember 24., szombat

Esőtlen november


         Még ez is! Megint beletört a dugó! Ilyenkor nem érzem magam jó szakembernek, ilyenkor egy balfasz írónak érzem magam! Legalább mondhatnám hogy ez az ócska bor a hibás, de ez szekszárdi rozé, a kedvenc borom. A szerelmesek bora Béla bátyám szerint. Pedig jó szakember vagyok ha dugóhúzásról van szó. Most meg két különböző méretű bicskával és egy bornyitóval kínlódok. Megette a penész az egész napomat. Mit az egész napomat az egész hónapomat. Csak vagdalkozok ám. Lázongok az üresség ellen. Megint elhatalmasodott rajtam a semmi. Na csak sikerül kibányásznom, a rosseb ott ette volna! Bárcsak nyomtam volna vissza az üvegbe, talán úgy egybemaradt volna. Már rég innom kéne!
Ahogy belekortyolok az jut eszembe idefele jövet min gondolkoztam. Nevetnem kell. Azon gondolkoztam elégedett vagyok e a mai teljesítményemmel? Mindegy hány iratot sikerült kinyomtatnom, hány daruskocsit szerveztem le a jövő hétre, mert itt nem az a kérdés hogy sikerült-e, hanem hogy mennyi idő alatt. Fél órát adtam magamnak. Végül is negyven perc alatt sikerült. Szánalmas! Mi tartott ennyi ideig? Kibújok magamból és önmagam főnökeként egyből üvölteni kezdek magammal. Nem igaz hogy ezt nem tudtad gyorsabban elintézni! Minden ügyintézésed ilyen link, ilyen nemtörődöm! S ha már csak itt döglesz, menj inkább add fel ezt a levelet a postán! No és ha már arra ténferegsz hozzál egy üveg szekszárdi rozét. Addig se látlak, lesz egy kis nyugtom. De ne a drágább fajtából, nem a nevet iszom, meg a márkanevet!
Elmentem hát. A postán iszonyat sor állt, illetve a sorszám amit kaptam legalább tíz embert sejtetett előttem. Elképzeltem a régi idők sorait és elkezdtem szuggerálni a sorszámkijelzőt. Aztán körülnéztem és rájöttem hogy mindenki ezt teszi. Régen legalább hőzönghettünk egymás mögött állva, ha sok levelet láttam valaki kezében átállhattam egy másik sorba. Mondjuk általában az én kezemben volt sok boríték, hehe.
Átcaplatok a borér. Az áruház bejáratánál egy fiatal kölök valami papírokat mutogat némán a kijövőknek. Jövök kifelé nekem is kínálja. A szokott mondatommal megköszönöm neki, oda se nézek. De oda nézek. Odanézek és látom hogy valami versek van odaírva, de mire ez eljut az agyamig az ostobaságom már öt lépéssel arrébb vitt, a beszariságom meg nem engedi hogy visszamenjek és megkérdezzem mi is ez pontosan. A buddhizmusom meg azonnal kétségbe ejt, hogy most találkozhattam volna Buddhával álruhában, de túl gyökér vagyok ahhoz hogy észrevegyem. No nem, nem vagyok túl gyökér, hiszen észrevettem! Nagyszerű, akkor viszont beszari vagy ahhoz hogy visszamenj. Hát igen! Végül csak ki bújt a szög a zsákból, beszari vagyok! De hiszen nem voltam az, most miért vagyok az? Nem nagyon van bizodalmam magamban, vagy csak a megbecsülés hiányzik főnökömtől? Nem tudom, mindegy vigyük neki a bort, meglátjuk jót vettem-e neki.
Dugóhúzóval a kezében nyitja ki az ajtót, türelmetlenül tépi ki a kezemből, egyből nekiesik, a zacskót félredobja. Beletörik a dugó, szentségel. Magát szidja, hálistennek nem engem. Tétlenül nézem ahogy egymás után veszi elő a bicskáit és próbálja kivakarászni az üveg nyakából a dugómaradványokat. Felveszem a zacskót a földről és leteszem az asztalra. Oda se néz, de megköszöni. Egy jó pont nekem. Fog egy poharat és bemegy. Eddig nem mertem bemenni, nehogy az is szemet szúrjon neki. Telitölti a poharat, teli van dugómorzsákkal, majd mint akit átkapcsoltak üvöltöző üzemmódból leül és mosolyogva rám néz. Jó bort hoztál ám, csak ez a dugó kifogott rajtam. Látod én is hibázok. Átnyújtja a poharát nekem, hogy igyak belőle. Félénken belekortyolok és máris visszanyújtom neki. Int a kezével, hogy ami benne van azt nekem kell meginnom. Megint belekortyolok, nem szólok egy szót se. Engem bámul barátságos mosollyal, majd hosszú idő után megszólal. Ne ülj már ilyen görnyedten, nem vagy ám olyan balfasz mint gondolod! Ezt a daruskocsis dolgot is ügyesen elintézted! Igazából büszke vagyok rád! Meg aztán szépen befűtöttél, ezt majd mond el hogy csináltad! Aztán kopognak az ajtón, megjött János. Kihasználom az alkalmat és hosszú idő után megszólalok: Na én megyek, sziasztok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése