Hát az úgy volt, hogy apukámat vártam az öltözőben az oviban és akkor nem volt bekötve a cipőm és jött egy lány akivel egy csoportba járok és kérdezte hogy bekösse-e a cipőfűzőmet és én mondtam neki hogy ne, mert én is be tudom, de igazából nem tudtam. Én nem tudom honnan tudta, hogy mégse tudom aztán bekötötte. Nem mondtam neki semmit, csak néztem, hogy hogyan csinálja, de nem tudtam megjegyezni mert sosem tudom megjegyezni hogy hogyan kell.
Aztán másnap kimentünk az udvarra délelőtt és megint kikötődött és akkor nagyon mérges lettem mert mindig mondom apunak hogy jó szorosra kösse, mert kioldódik, de most mégis kioldódott és úgy nem tudtam futni mert féltem hogy elesek és akkor jött az Orsi néni és látta hogy ott állok és bekötötte és miközben kötötte felnéztem és láttam hogy a Melinda néz. El akartam fordulni, de az Orsi néni rám szólt hogy ne forgolódjak és a Melinda meg még mindig nézett.
Utána elszaladtam jó messzire, hogy ne lásson senki. Be bújtam a bokorba aztán csak leültem. Oda szoktunk bebújni amikor el akarunk bújni az Istivel. Arra gondoltam hogy már a Melinda is tudja, mi lesz ha elkezdenek csúfolni a fiúk. Az rossz lenne. És akkor jött a Melinda a bokorhoz, én bentről láttam és gondoltam hogy úgyse tud bejönni, de betudott. Aztán csak nézett először és én is néztem. Én a kezét néztem, ő meg az arcomat, hát gondoltam had nézze, de azért zavart, de nem szóltam mert gondoltam ő jött be és akkor mit akar? Aztán azt mondta, hogy figyelj, én láttam hogy az óvó néni kötötte be a cipőfűződet, de én még mindig csak a kezét néztem és mondta hogy tudja hogy nem tudok cipőt kötni és én meg már a saját kezemet néztem és már nem is néztem rá és nem is szóltam semmit. Aztán kérdeztem tőle hogy elmondja-e a többieknek és láttam hogy mozog és akkor fölnéztem rá és megint megrázta a fejét és én örültem neki hogy nem akarja elmondani. Aztán azt mondta hogy, ha gondolom akkor ő mindig beköti nekem én meg mondtam hogy jó. Aztán szólt az óvó néni hogy sorakozó és akkor kimentünk a bokorból. Délután mikor bejött az Orsi néni az öltözőbe, már be volt kötve a cipőm és a Melinda mellettem ült, de nem szólt semmit és láttam hogy megnézi a cipőmet és ő se szólt semmit csak mosolygott rám, én meg örültem mert biztos azt hitte hogy megtanultam bekötni.
Két nap múlva megint kikötődött a jobb cipőm az udvaron és nem akartam szólni az Orsi néninek és inkább arrébb mentem hogy ne lásson és néztem a Melindát hogy hol van, de ő nem figyelt, mert a többiekkel fogócskázott és én hiába néztem nem figyelt. Nem akartam kiabálni, mert akkor a többiek is odafigyelnek és nem akartam hogy ők lássák hogy a Melinda oda jön és beköti a cipőfűzőmet. Aztán csak ott álltam míg az Orsi néni nem mondta hogy sorakozó és akkor mindenki odaszaladt és akkor a Melinda meglátott és odajött és gyorsan bekötötte a cipőmet és mondta hogy gyere gyorsan és szaladtunk. Aztán odabent mondtam neki hogy egy csomót vártam rá és ő meg nem figyelt. Aztán kérdezte hogy miért nem szóltam, de én meg nem válaszoltam. Aztán míg a többiek aludtak én egy csomót gondolkoztam és azt akartam hogy a Melinda legyen a felségem és lakjunk együtt, mert akkor mindig be tudná kötni a cipőmet. Aztán mindig mikor délután az öltözőbe már csak mi maradtunk, mert a többiekért mindig előbb jöttek mint miértünk, mindig akartam neki mondani hogy lakjunk együtt, de sose mertem. Aztán egyik nap éppen a cipőmet kötötte amikor gondoltam hogy mondom neki és mondtam hogy figyelj nem akarsz nálunk lakni és ő fölnézett és mondta hogy de és akkor mondtam neki hogy akkor legyen a feleségem és mondta hogy jó és kérdezte hogy hogyan és mondtam neki hogy én már mindent elterveztem és ma este elszökhet hozzánk hogyha apukám előbb jön mint az ő nővére. Meg mondtam neki hogy majd az én szobámban fog lakni, mert nekem nagyon nagy az ágyam és abban el fogunk férni és mondta hogy jó, de a szüleid mit fognak szólni és mondtam hogy velük már megbeszéltem és akkor bejött az ajtón apukám.
Mondtam neki hogy a Melindáért ma nem tudnak jönni csak később és addig hozzánk kell jönnie és apukám meg mondta hogy jól van. Aztán bejött az óvó néni és apukám mondta hogy tud róla hogy a Melindát nekünk kell hazavinnünk míg érte nem jönnek és az óvó néni meg mondta hogy rendben. Én akkor ránéztem a Melindára és nagyon örült és én is és mondtam neki hogy akkor gyere Melinda gyorsan menjünk.
Hazafelé apukám ment elől, mi meg utána és fogtuk egymás kezét és suttogva mondtam neki hogy nagyon jó lesz mert majd együtt fogunk játszani meg együtt fogunk vacsorázni, meg együtt fogunk fürdeni meg aludni is és akkor majd mind a ketten ugyanazt fogjuk álmodni és nem fogunk félni a sötétben. Ő meg csak mosolygott és mondta hogy jó. Aztán amikor hazaértünk levetkőztünk és ittunk egy teát és megmutattam neki mindent hogy hol van és mondtam hogy jegyezze meg mert mostantól itt fog lakni meg hogy használhatja a fogkefémet meg a törölközőmet.
Aztán mikor fél nyolc lett nekiálltam megágyazni , ő meg segített a lepedőt leteríteni mert azt mindig nagyon nehezen tudtam és kérdeztem tőle hogy melyik oldalon akar majd feküdni és akkor apukám bejött a szobába és kérdezte a Melindát hogy mikor fognak érte jönni és én mondtam hogy ő már itt fog lakni nálunk aztán apu kirohant a szobából de nem szólt egy szót se. Én meg mondtam a Melindának, látod hogy nincs baj és ágyaztunk tovább. Aztán egyszer csak csöngettek és én elképzelni sem tudtam hogy ki lehet az ilyen későn és apukám szaladt az ajtóhoz és kinyitotta és elnézést kért meg mondta hogy bocsánat és ott volt a Melinda nővére és nagyon örült mikor meglátta a Melindát és gyorsan segített neki felöltözni és én nem értettem hogy most meg hova megy mikor úgy volt hogy nálunk fog lakni mostantól és apukám becsukta az ajtót és rám nézett és mosolygott és megcsóválta a fejét és mondta hogy mars az ágyba.
Aztán másnap kimentünk az udvarra délelőtt és megint kikötődött és akkor nagyon mérges lettem mert mindig mondom apunak hogy jó szorosra kösse, mert kioldódik, de most mégis kioldódott és úgy nem tudtam futni mert féltem hogy elesek és akkor jött az Orsi néni és látta hogy ott állok és bekötötte és miközben kötötte felnéztem és láttam hogy a Melinda néz. El akartam fordulni, de az Orsi néni rám szólt hogy ne forgolódjak és a Melinda meg még mindig nézett.
Utána elszaladtam jó messzire, hogy ne lásson senki. Be bújtam a bokorba aztán csak leültem. Oda szoktunk bebújni amikor el akarunk bújni az Istivel. Arra gondoltam hogy már a Melinda is tudja, mi lesz ha elkezdenek csúfolni a fiúk. Az rossz lenne. És akkor jött a Melinda a bokorhoz, én bentről láttam és gondoltam hogy úgyse tud bejönni, de betudott. Aztán csak nézett először és én is néztem. Én a kezét néztem, ő meg az arcomat, hát gondoltam had nézze, de azért zavart, de nem szóltam mert gondoltam ő jött be és akkor mit akar? Aztán azt mondta, hogy figyelj, én láttam hogy az óvó néni kötötte be a cipőfűződet, de én még mindig csak a kezét néztem és mondta hogy tudja hogy nem tudok cipőt kötni és én meg már a saját kezemet néztem és már nem is néztem rá és nem is szóltam semmit. Aztán kérdeztem tőle hogy elmondja-e a többieknek és láttam hogy mozog és akkor fölnéztem rá és megint megrázta a fejét és én örültem neki hogy nem akarja elmondani. Aztán azt mondta hogy, ha gondolom akkor ő mindig beköti nekem én meg mondtam hogy jó. Aztán szólt az óvó néni hogy sorakozó és akkor kimentünk a bokorból. Délután mikor bejött az Orsi néni az öltözőbe, már be volt kötve a cipőm és a Melinda mellettem ült, de nem szólt semmit és láttam hogy megnézi a cipőmet és ő se szólt semmit csak mosolygott rám, én meg örültem mert biztos azt hitte hogy megtanultam bekötni.
Két nap múlva megint kikötődött a jobb cipőm az udvaron és nem akartam szólni az Orsi néninek és inkább arrébb mentem hogy ne lásson és néztem a Melindát hogy hol van, de ő nem figyelt, mert a többiekkel fogócskázott és én hiába néztem nem figyelt. Nem akartam kiabálni, mert akkor a többiek is odafigyelnek és nem akartam hogy ők lássák hogy a Melinda oda jön és beköti a cipőfűzőmet. Aztán csak ott álltam míg az Orsi néni nem mondta hogy sorakozó és akkor mindenki odaszaladt és akkor a Melinda meglátott és odajött és gyorsan bekötötte a cipőmet és mondta hogy gyere gyorsan és szaladtunk. Aztán odabent mondtam neki hogy egy csomót vártam rá és ő meg nem figyelt. Aztán kérdezte hogy miért nem szóltam, de én meg nem válaszoltam. Aztán míg a többiek aludtak én egy csomót gondolkoztam és azt akartam hogy a Melinda legyen a felségem és lakjunk együtt, mert akkor mindig be tudná kötni a cipőmet. Aztán mindig mikor délután az öltözőbe már csak mi maradtunk, mert a többiekért mindig előbb jöttek mint miértünk, mindig akartam neki mondani hogy lakjunk együtt, de sose mertem. Aztán egyik nap éppen a cipőmet kötötte amikor gondoltam hogy mondom neki és mondtam hogy figyelj nem akarsz nálunk lakni és ő fölnézett és mondta hogy de és akkor mondtam neki hogy akkor legyen a feleségem és mondta hogy jó és kérdezte hogy hogyan és mondtam neki hogy én már mindent elterveztem és ma este elszökhet hozzánk hogyha apukám előbb jön mint az ő nővére. Meg mondtam neki hogy majd az én szobámban fog lakni, mert nekem nagyon nagy az ágyam és abban el fogunk férni és mondta hogy jó, de a szüleid mit fognak szólni és mondtam hogy velük már megbeszéltem és akkor bejött az ajtón apukám.
Mondtam neki hogy a Melindáért ma nem tudnak jönni csak később és addig hozzánk kell jönnie és apukám meg mondta hogy jól van. Aztán bejött az óvó néni és apukám mondta hogy tud róla hogy a Melindát nekünk kell hazavinnünk míg érte nem jönnek és az óvó néni meg mondta hogy rendben. Én akkor ránéztem a Melindára és nagyon örült és én is és mondtam neki hogy akkor gyere Melinda gyorsan menjünk.
Hazafelé apukám ment elől, mi meg utána és fogtuk egymás kezét és suttogva mondtam neki hogy nagyon jó lesz mert majd együtt fogunk játszani meg együtt fogunk vacsorázni, meg együtt fogunk fürdeni meg aludni is és akkor majd mind a ketten ugyanazt fogjuk álmodni és nem fogunk félni a sötétben. Ő meg csak mosolygott és mondta hogy jó. Aztán amikor hazaértünk levetkőztünk és ittunk egy teát és megmutattam neki mindent hogy hol van és mondtam hogy jegyezze meg mert mostantól itt fog lakni meg hogy használhatja a fogkefémet meg a törölközőmet.
Aztán mikor fél nyolc lett nekiálltam megágyazni , ő meg segített a lepedőt leteríteni mert azt mindig nagyon nehezen tudtam és kérdeztem tőle hogy melyik oldalon akar majd feküdni és akkor apukám bejött a szobába és kérdezte a Melindát hogy mikor fognak érte jönni és én mondtam hogy ő már itt fog lakni nálunk aztán apu kirohant a szobából de nem szólt egy szót se. Én meg mondtam a Melindának, látod hogy nincs baj és ágyaztunk tovább. Aztán egyszer csak csöngettek és én elképzelni sem tudtam hogy ki lehet az ilyen későn és apukám szaladt az ajtóhoz és kinyitotta és elnézést kért meg mondta hogy bocsánat és ott volt a Melinda nővére és nagyon örült mikor meglátta a Melindát és gyorsan segített neki felöltözni és én nem értettem hogy most meg hova megy mikor úgy volt hogy nálunk fog lakni mostantól és apukám becsukta az ajtót és rám nézett és mosolygott és megcsóválta a fejét és mondta hogy mars az ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése