Holtában is érintetlen

Az ördögbe ezzel a francos járókerettel! Törjön a tükör, nem bírom elviselni a látványt! Még csak nem is sírt a temetésen! Hát szerette ez egyáltalán!? Nem szerette soha! Én bezzeg…
És még most is a vén kurvája! Van pofája köszönni azon a mézes-mázas hangján! Hallani sem bírom! Állandóan kirakta a csöcseit! Neki nem volt elég a falu összes férfija, neki az enyém is kellett! Széttaposom a darabjait, s közben rád gondolok te szipirtyó! Hogy törnél te is ilyen apró darabokra, mint ez a tükör, de te bezzeg egészséges vagy! Az isten rohassza reád az eget! Mit csinálsz most, he? Mit? Elcseverészel a többi asszonnyal, mi? Gondolom a becsületről… Arról ugyan beszélhetsz, mert az neked sosem volt. Elszedni mások szerelmét, ahhoz értettél mindig is! Amit te velem tettél…azt kéne veled is, de neked nem ártana, mert nincs szíved! Járni se bírok már, tönkre mentem miattad! Majd az isten megbüntet téged is amiért nem vigyáztál erre a jó emberre. Beleavatkoztál a szerelmünkbe! Addig kelletted magad míg ez a szegény ember rád fanyalodott. Biztosan megzsaroltad, hogy elhagyjon engem érted! Pedig a mi szerelmünk tiszta volt! Még hozzám se ért soha, pedig csak őreá vágytam, epekedtem! Bezzeg te addigra több férfit fogdostál mint kilincset! Fene a torkos pinádat!
Hozzám meg soha nem ért férfi kéz…neki tartogattam magam, mind hiába. Bele is őrültem, annyira szerettem. Tisztán, szépen, ahogy kell. Ha nem lehettem az övé akkor másé se. Engem más sose érdekelt. Elszáradtam vénségemre. Semmi örömöm nincsen már, csak a te halálodra várok. Ráköpök a sírodra, had lássa az egész falu! Bárcsak adna erőt az isten! A kaszát tenném a nyakadra! Akkor bezzeg nem mosolyognál te vén szipirtyó! Ó, száradnál el te is úgy mint én! De te nem fogsz, a te lábad közit az egész megye öntözte.
Lesel az ablakból, mi!? Félsz tőlem azért lesel, csakhogy nem látsz semmit, mert nem ég a lámpa! Én bezzeg látlak téged a függöny mögül is! Azt hiszed őrült vagyok, azért félsz! Azt hiszed azért voltam ott idáig mert megőrültem, pedig miattad voltam ott! De belőled nem tudtak kigyógyítani az évek alatt. Az intézet a szerelmen nem segít, erre a bánatra nincs orvosság. Annyi év után belátták ők is. Éppen úgy gyűlöllek most is! Leskelődj csak, féljél csak! Van miért. Ó, bárcsak neked is jutna abból a méregből ami engem emészt!
Sose bántottalak azelőtt, te miért tetted? Jót akartam én mindenkinek, te sem voltál kivétel. Egyszerű vágyaim voltak. Szerelem, család, szép öregkor. S mi jutott belőle? A keserűség, egyetlen érintés nélkül. Pedig hogy vágytam reá! Így megyek a sírba, érintetlenül! Felírhatják a kövemre: Itt nyugszik a százéves szűz! Hála neked, nekem a sok jóból csak az őrület jutott! Mindent elvettél tőlem! Megkeseredtem vénségemre. Nincs már maradásom ezen a világon. Itt az ideje, hogy te is érezd a keserűséget amit magamban hordok! A csillagok a tanúim rá, tiszta fejjel teszem, önszántamból! Remélem megízleled a mocskot amit magamban hordok! Isten veled!

Ezekkel a nem éppen épeszű gondolatokkal menetelt a halálba az idős nő. Az elvetemült bosszú amit hírtelen felindulásból kitervelt, végül megvalósult. A járókeretet másnap a szomszédasszony kútja mellett találták meg. A járókerettel szépen lassan megközelítette a kutat és belevetette magát. Amennyire képes volt mozogni talán jobb kifejezés, a belemászott. Ki tudja meddig kínlódott, mire átlendült a kút falán és lezuhant. De, hogy a terve bosszúként mennyire volt értelmezhető az igencsak kétes. A vágyott férfi sosem volt szerelmes belé, talán egyszer szépen köszönt, semmi több. Képzelt világában a szerelem, amely gyakran határos az őrülettel, a hosszú évek alatt rögeszmévé vált. A soha ki nem elégített vágyak olyan elvetemült gondolatokat és érzelmeket gerjesztettek benne, amiknek valóságalapja sosem volt. Eredménye maga az őrület lett, majd végül a halál.
Bizarr lehet egyetlen érintés nélkül leélni az életet. A sorssal kötött alku egész életünkre kihat, nem tudunk változtatni rajta. Szabályok közé születünk, bizonyos problémákkal többször is találkozunk, vannak dolgok amik végig kísérik az egész életünket. Az idős nőnek az érinthetetlensége ilyen, ez okozta az őrületét, majd végül a halálát. De hogy a halála után sem ért véget a gyalázat? Miféle alkut köthetett ő a sorssal?
A kút körül a tűzoltók azon egyezkednek melyikük megy le a holttestért. Kell gyomor az ilyenhez. Azt hinnénk a tűzoltóknak van, de ilyenkor ők is próbálnak másra gondolni. Egy darab valami amiért le kell ereszkedni, valahogy rögzíteni a kötélhez, felhúzni és közben terelni az elmét virágos réttel, gyerekkel, kutyával, szép emlékkel, üres poénnal, bármivel. Miközben az egyik a kút mélyén tette a dolgát a másik lekiáltott neki. Oldani akarta a feszültséget, enyhíteni a sokkot, nem is sejtve hogy a kútban ázó testet – amely hetvenhét éven át érintetlen maradt megfosztva minden nemű szexustól - most érint először férfi kéz. Tudattalanul is ekképp gyalázta: Ne csöcsörészd!